Gombamód szaporodnak napjainkban az álláspiaci szereplők: újfajta portálok, gyűjtőoldalak bukkannak fel, innovatív funkciókkal könnyítve meg az álláskeresők és hirdetők életét egyaránt. De vajon sikerül-e teljes mértékben lefedni az igényeket, vagy akad még rés az online platformok piacán? Sokat érő kérdés.
A legelső álláskereső portálok nem is álláskeresők voltak: többnyire a vegyes apróhirdetések közt kezdtek feltünedezni állásajánlatok, hasonlóképp például a Szuperinfó hasábjain helyet kapott ‘állások’ szekcióhoz.
A Jófogás, korábban az Expressz, a Startapró váltak a vezető apróhirdető oldalakká, melyekre cégek, vállalkozók kezdték feltölteni álláshirdetéseiket.
Ha valaki álláskeresésre adta a fejét, a nyomtatott médiumok után kénytelen volt még négy-öt online felületet átböngészni, hogy képet kapjon a lehetőségeiről. Óriási igény mutatkozott egy gyűjtőoldal létrehozására, és ekkor kerültek képbe az első keresőmotorok: az álláskeresők Google-jei, melyek képesek voltak egymás alatt listázni a különböző apróhirdető oldalak ajánlatait. Többé-kevésbé legalábbis.
Az apróhirdető oldalak azonban nem fedtek le minden igényt, hiszen a nagyobb hazai vagy nemzetközi cégek a legritkább esetben tettek itt közzé ajánlatokat – számukra születtek az olyan megoldások, melyeknek legsikeresebbjét ma talán a Profession képviseli.
A portál nem csak az álláshirdetések igényes, részletes közzétételét és böngészését teszi lehetővé, de saját önéletrajzi profil kialakítását is, mellyel az állások egy része akár néhány kattintással megpályázható.
Az apróhirdető oldalak azonban nem fedtek le minden igényt
Bár a nagyobb cégek mellett az utóbbi időben kisebb, vidéki vállalkozások is birtokba vették a Professiont és hasonló társait, a vidéki álláshirdetések egy tetemes része még mindig az apróhirdető oldalak felületein – vagy a helybéli apróhirdető portálokon szóródik szét.
Diszkriminatív felhang nélkül jegyezzük: többségében azok az álláskeresők érezhetik leginkább a kínálat hiányát, akik felsőfokú végzettség nélkül keresnek “vidéki” munkát: kétkezi- vagy szakmunkát, eladói, vendéglátói állást, irodai munkát, stb.
Orvoslatként erre a hiányosságra felbukkantak már olyan oldalak, mint az ÁllásÓriás, mely a keresőmarketing erejét kihasználva képes a vidéki településekre sokkal hatékonyabban eljutni, mint konkurenciája: példának okáért a céghez tartozó egerallas.hu oldalon a napi 4-6 új hirdetés sem ritka – míg a Profession egri hirdetései jó, ha naponta egy-egy új ajánlattal frissülnek.
Az ÁllásÓriás szinte az összes nagyobb hazai település -állás végződésű domain-jét megszerezte, így joggal számíthatunk rá, hogy valóban óriási adatbázisát lesznek képesek létrehozni a vidéki álláshirdetéseknek.
Az biztos, hogy az online álláspiac még sok meglepetést tartogat számunkra a jövőben: versenyelőnyt valószínűleg azok a cégek szereznek, akik a lehető legegyszerűbbé teszik a hirdetési és jelentkezési folyamatokat, és követhetővé a beadott pályázatokat – hiszen minden álláskereső legnagyobb bosszússága, ha jelentkezésére egy félszavas visszajelzés sem érkezik.
Kiaknázatlan lehetőségeket rejt a vidéki álláspiac, a hiányszakmákat közvetítő oldalak, melyek egyszerű kezelhetőségükkel válhatnak a munkakeresők népszerű platformjává. És nem utolsósorban érdeklődéssel figyeljük a feltörekvő közösségi média platformok hatását: vajon a Facebook és LinkedIn képes lesz-e felülírni az álláskeresők- és hirdetők szokásait, és új üzleti modellek alkotására kényszeríteni az álláspiac nagy szereplőit?
