Bármerre néz az ember lánya manapság, mindenütt az önképzés újabb és újabb lehetőségeivel találja magát szembe. Miután az időnk jelentős részét az interneten töltjük, akarva- akaratlanul is, elsősorban itt találkozunk különféle tanfolyamokkal, iskolákkal, egynapos képzésekkel, vagy akár egy-egy hangzatos előadásra szóló meghívással, ami adott esetben valóban segíthet a női kiteljesedésben.
De miért van erre szükségünk? Egyáltalán, ki az, aki hiteles és használható útmutatást ad? Vagy legalábbis egy térképet segít rajzolni saját belső labirintusunkhoz?
Minél szerteágazóbb az érdeklődésünk, annál nehezebb lesz ugyanis választani. Talán már egyre inkább érezzük, hogy nem a gyors és instant megoldások segítenek, és nem is a leegyszerűsített bölcsességek, sokkal inkább bizonyosfajta együttgondolkodást, közösség-élményt keresünk. Legyen szó a test-, a szellem-, vagy a lélek részképzéséről, leggyakrabban arra vágyunk, hogy átélhessünk egyfajta szabadságot, lebegjünk ebben az állapotban, és ha kell, visszatérhessünk a megszokott valóságunkba.
Elsősorban azonban azzal jó tisztában lenni, hogy a nőies oldalunk kiteljesítése az út alapvető része. Ezt azonban sokan elfelejtjük, elhanyagoljuk, leszokunk a szoknyáról, magassarkúról, sminkről, még az ékszerről is egy-egy nagyobb életútbeli változás hatására…aztán pedig már nem is ismerjük fel azt, aki a tükörből visszanéz ránk…. Pedig önmagunk ismerete, megbecsülése nélkül a segítséget sem fogjuk értékelni, ha egyáltalán ráébredünk, hogy a segítségkérés, a válaszok keresése nem szégyen!
Közösség nélkül azonban nem boldogulunk. Kell legalább egy barátnő, aki elkísér minket egy-egy jógaórára, egy családállításra, eljön velünk meghallgatni egy spirituális gondolkodót…És az sem baj, ha két vagy több fős női társasággal megyünk. Fájón hiányoznak mai nagyvárosi világunkból a női körök. Leggyakrabban egyházi berkekben találkozni velük, valamint a kismamákat igyekszik több fórum összehozni: és ez mind nagyon jó és szükség is van rá.
De mi a helyzet azokkal, akik egyszerre vágynak baráti társaságra, tanácsokra, szabadgondolkodásra, testi és lelki ápolásra, vagyis a nőies külső-belső önmaguk megtalálására? Mondhatjuk ezt modern boszorkánykodásnak is, ám mindez összetettebb, mint egy egyszeri közös kirándulás, vagy egy jó esti film.
Nem egyszeri élményt keresünk tehát legtöbben, hanem egy többször átélhetőt. Bármilyen mozgásforma, nem feltétlenül a kemény edzés, de a rendszeresen, társaságban végzett sport már sokat segít – de jó, ha van egy olyan biztos helyszín és társaság, amely egyszerre több feladatot lát el, és többirányú segítséget ad.
Szerencsére Budapesten már meg lehet találni azt az autentikus csapatot, amelyik ezt a vonalat képviseli, ez pedig a „Mit vegyek fel – Önbizalomba öltöztetve” blog alkotóinak közössége. Mert mondjuk ki, szükségünk van a külső és belső harmónia megtalálására, a személyiségünk minden irányú építésére egy olyan életközösségben, amely az állandó változékonyság és rugalmasság képességét várja el tőlünk, ugyanakkor az önismeret mélységeinek megismerésére már nem ad időt.
Mit tehetünk akkor mi a saját érdekünkben? Megkeressük a személyes válaszainkat, a saját női közösségünket, azt a női energiákat felébresztő csoportot, amely elsősorban az elfogadásról és az ítélkezés nélküli megismerésről szól. Hiszen a boszorkányság nem veszett ki ebből a világból sem…legfeljebb kicsit átalakult!
